A telefonista

Jelenleg milyen kutatásokon dolgozol?
Idős-, illetve betegfelügyelettel foglalkozom. Ez olyan szenzorokkal működik, amiket nem kell az embernek hordania, hanem a falra helyezve érzékelnek. Történhet ez fényérzékelők vagy éppen hőmérő segítségével is. Ezeken túl az is nagyon fontos, hogy mi a személyiségi jogok megsértése nélkül kutakodunk. Ez azt jelenti, hogy nem használunk kamerát, mivel ezek a szenzorok teljesen személytelen információkat adnak a megfigyelt alanyról.

Amit mondtál, az olyan, aminek a hasznosulásával találkozhatunk a mindennapokban. Van még más is, ami a munkásságodhoz köthető, és ugyanígy „szembejöhet” velünk az utcán?
Először is a fentebb ismertetett betegfelügyeleti rendszer több szempontból is hasznosítható: a megfigyelt emberek által, illetve főként az orvosok és az ápolók által is. Emellett nem szabad megfeledkezni a közvetlen hozzátartozókról, akik előfizetve erre a szolgáltatásra, első kézből kapnak információt beteg rokonukról.
A másik kutatási téma, amely ugyancsak az idősember-felügyelet tárgykörébe tartozik, az az epilepsziás betegek felügyelete, akiknél előfordul – betegségükből adódóan –, hogy nem tudják, hol vannak, merre járnak, vagy éppen mit csinálnak. Éppen ezért próbálunk egy olyan rendszert készíteni, amivel bármikor meg tudjuk állapítani, hogy éppen hol tartózkodik a páciens. Sőt, riasztani is tud, ha például a beteg egy bizonyos távolságon túl kerül az otthonától.
Azok közül a témák közül, amikkel foglalkozom, illetve foglalkoztam, érdekesnek tartom azokat a vezeték nélküli szenzorhálózatokat, amelyek tipikusan a ZigBee technológián alapulnak. Tulajdonképpen már a kezdetektől dolgoztam ezekkel, most pedig úgy néz ki, hogy ZigBee technológiájú lesz mindenféle szenzor, amit az otthonokban fogunk használni. Ez egyfajta rádiós technológia, ami az otthonfelügyeletben, otthonbiztonsági rendszerekben, valamint az otthonautomatizálásban olyan mindennapi eszközzé válik, mint a mostanában általánosnak vett Bluetooth technológia a mobiltelefonálás és a zenehallgatás területén.

Egyetemen tanítva a kutatói pályára készülőknek az alkalmazott, vagy az alapkutatások akadémiai világát javasolnád?
Ez leginkább a diák anyagi hátterétől függ. Az alkalmazott kutatások világa általában jobban jövedelmező, és érdekes téma. Mélyre viszont nem lehet hatolni benne, mivel egyszerűen nem jut rá idő. Amennyiben az ember elméleti beállítottságú, akkor inkább az akadémiai világot érdemes megközelíteni. Azzal mindössze annyi a probléma, hogy elég hosszú időt át kell vészelni kevés jövedelemmel, amíg a tudása nem gyümölcsözik. Mindennek az oka az, hogy az alapkutatás nem egy vásárolható kutatási forma, míg az alkalmazott kutatás piacorientáltabb.

Belépvén egy idegen társaságba, hogy fogadnak téged mint kutatót? Találkoztál-e sztereotípiákkal?
99%-ban megkapom a kérdést, hogy akkor „mégis mit kutatsz”? Ha baráti társaságban vagyok, akkor azt mondom, hogy „telefonista” vagyok. Ha ennél egy kicsit jobban érdeklődnek, akkor elmondom, hogy szenzorhálózatokkal foglalkozom. Amennyiben még ez sem elégíti ki a kíváncsiságukat, akkor egész részletesen bemutatom a kutatási területem. Idősebb, egyszerűbb társaságban viszont általában kikerülöm ezt a témát, hogy kutató vagyok. Ilyenkor megelégszem azzal, hogy végzettségem szerint villamosmérnök vagyok.
Negatívum sosem ért, legfeljebb viccelődés tárgya voltam. De az ilyen jellegű megjegyzéseket mosolyogva fogadom.

Kutatóként is jelentős eredményeket értél el, de most arra lennék kíváncsi, hogy a szakmai életen kívül milyen sikereket, jelentős eredményeket értél el, amik nagyban meghatározták az életed?
Például megtanultam síelni. Emellett feldobnak a távirányítós helikopterek és kis autók. Mivel távirányítós, ezért szenzoros, tehát szakmához közeli.
Életem egyik legmeghatározóbb momentuma kislányom születése volt. Ez teljesen átértékelt számomra mindent. Azóta nem jövök hajnalban dolgozni, nem dolgozom későig, és igyekszem minél többet otthon lenni anélkül, hogy otthon is dolgoznék. Éppen ezért nem mondanám magam a kutatók mintapéldányának. A kutatók megszállottsága helyett bennem sokkal inkább a családcentrikusság jelenik meg.

Mit tanácsolnál azoknak a fiataloknak, akik még nem döntötték el, hogy milyen pályát válasszanak?
Véleményem szerint, aki megteheti, mindenképpen lépjen erre a pályára. Több szempontból is: egyrészt nagyon érdekes, továbbá érdekes emberekkel lehet találkozni, és érdekes lehetőségek is adódnak. Még az egyetemi korszakban, miután erre a pályára léptem, számomra például minden szempontból meghatározó élmény volt az, hogy kijutottam Koreába. Ez nemcsak fenekestül felforgatta az életemet, de nagyon jól is sikerült.
Ha valaki a pénz miatt lép erre a pályára, akkor ahhoz sok türelem kell. Az orvosi pályához hasonlóan itt is várni kell, közben folyamatosan dolgozni az ügyön, mert máskülönben nem lesz eredménye a befektetett munkának.