Hamar Öregedők Klubja 10. - Esze Dóra

Még sokmindenhez szeretném megtalálni magamban a tehetséget. Kimondottan büszkeséggel töltene el, ha az antiszmájlizmusom odahatna, hogy akivel elektronikusan beszélgetek, az nem nyomja tele a dialógust a már a csapból is holtfáradtan folyó emotikonokkal. Mérhetően megkönnyebbülnék, ha minden munkahelyek réme, az evés közben alig néhány tucatszor elhangzó "Jó étvágyat!" kivonulna a közkommunikációból, és lehetne gyomorgörcsös kapkodva-nyelve "Köszi"-k nélkül tölteni azt a húsz percet. De még ez is denevérpimpő a Big Big Dreamhez képest. Amit persze csomagban álmodom: kegyes hazugság lemond, hamis kímélet és te-alapú közlésmanipuláció megszégyenülten disszidál, álszerénységbe bújtatott önfényezés inkább csillagtökföldet nyit a tanyán. Őszinteség a te barátod. Jó volna végre. Csak súlyos tehetséggel érzékeltethető, mennyire.