Hamar Öregedők Klubja 12. - Bíró Kriszta

Szeretném, ha ez rám is igaz volna. Ez jutott eszembe először erről a bonmot-ról. Meg aztán az, hogy ezt mégiscsak Einstein mondta, én meg nagyon messze vagyok Einsteintől. Aztán meg az jutott eszembe, hogy tehetségesnek is jó volna lenni.
Csak  hát negyvenévesen tehetségesnek lenni, az akár visszatetsző is lehet. Legyen tehetséges az ember kamaszként, meg húszévesen. De később? Akkor esetleg nem is csinált még semmit, „csak” tehetséges? Hm. Ez sem igaz így, teljesen.
Mert amennyiben egész életemben tehetséges vagyok, akkor fiatal is vagyok, no nem? És ha fiatal is vagyok, meg tehetséges is, akkor újabb és újabb dolgokat deríthetek ki magamról. Meg a világról. És akkor csinálok is valamit.
A tehetség: ígéret. De az egész semmit nem ér kíváncsiság nélkül. Tehetség és kíváncsiság – ez egy. Nincsen egyik a másik nélkül. Aki elveszíti, vagy feladja a kíváncsiságát, vagy rest kíváncsinak volni, az a tehetségét is eljátszotta.

És mi van a szenvedéllyel? Szenvedély híján a tehetség meg a kíváncsiság értelmezhetetlen.

Szóval: Einstein nem szeretnék lenni. Ellenben tehetséges meg kíváncsi, no, az nagyon.
Szenvedélyesen.

birokriszta.fw.hu/