Hamar Öregedők Klubja 4. - Lángh Júlia

LAJCSI ÉS A MÉHEK


    – Már megint Lajcsit hozták a sűrgősségire?
    – Látja...
    – Megint méhkaptár, darázsfészek, vadméh...?
    – Ezúttal lódarázs.
    – Édes fiam, miért nyúlkálsz mindig bele ezekbe a fészkekbe?
    – Kíváncsi vagyok.
    Lajcsi gyönge tanuló volt és engedetlen gyerek. Számtanból egyszer meg is buktatták. Már ötéves korában fuldoklott dühében a család és a doktor ezerszer ismételt szentenciájától: Aki kíváncsi, hamar megöregszik. Eléggé hamar, harminc éves korában – mert nyomasztó környezetéből idejében messzire szökött – egy ausztrál kutatócsoport tagjaként fölfedezte, hogy a méhek tudnak számolni. Legalábbis két pöttyöt háromtól bizonyítottan meg tudnak különböztetni. Néhány év múlva már a Harwardon kutatta a méhek és darazsak természetrajzát.
     – Lajcsi? Pocsék tanuló volt és tiszteletlen kölyök – állította kitartóan a család még akkor is, amikor Lajcsi Nobel-díj közelbe jutott. Azóta egy alapítványt támogat, jeligéje: Aki kíváncsi, hamar megokosodik. A család meg pukkadozhat, ha akar.