Hamar Öregedők Klubja 9. - Harcsa Veronika

Tehetségesnek mondtak egy csomó mindenben, a zenét kivéve. Speciális matematika tagozatra jártam, mert jól ment, és mert szerettem feladatokat megoldani. A zeneiskolai zongoravizsgákon remegett kezem-lábam, nagyra becsült gimnáziumi énektanárom azt mondta: a Veronikának nincs hangja. Volt viszont egy nagy adag apai ágról örökölt, szenvedélyes ambícióm. Plusz az az esetlen, amatőr első zenekaraimmal megélt élmény, hogy a színpadon végre úgy adom ki a hangokat, ahogy akarom, vagyis ahogy belőlem jönnek. Metallicát énekelni a Benczúr klubban maga volt a szabadság, és nekem, aki sosem számított a társaság középpontjának, iszonyú jól esett a taps. Aztán minél több aspektusa tárult fel ennek a világnak, annál több kitartásra, tudatosságra, ébrenlétre volt szükség, de szerencsére szerencsém is akadt eddig bőven. Így lettem énekes-dalszerző- zenekarvezető, a foglalkozásom nagyon sokrétű, összetett, sosem lehet hátradőlni. Rettegek a rutintól, mindig kell az újdonság. Szenvedélyesen szeretem a munkám, és ezért különösen hálás vagyok a sorsnak.
 

harcsaveronika.hu/