Salma Imre, a nanoméretű aeroszolok kutatója. Interjú.

- Hogyan és miért választott szakterületet?
- Gimnáziumomban előfordult, hogy az iskolaév végén az addig használt tankönyveket
leadtuk, a következő „adagot” pedig megkaptuk. Egy ilyen eset után belelapoztam a
kémiai tankönyvembe. Atomi elektronpályákról, a molekuláris szerveződés egzakt
okairól és az anyagi tulajdonságok atomos szintű magyarázatáról volt benne szó.
Rájöttem, hogy amit eddig kísérletileg ismertem Molnár János tanát úr kémia
szakköréről, annak elvi okai vannak. A téma jobb megértéséhez útmutatást kaptam
bátyámtól, Attilától éjszakai beszélgetéseink során, de a „felfedezésekhez” szerencsére
egyedül jutottam. Máig is emlékszem a megértés örömére. Későbbi években a
szubatomos világ még jobban érdekelt. Szakterületemet, a nukleáris kémiát tehát szinte
kizárólag az érdeklődésemet követve választottam. Későbbi kutatási területem, a légköri
aeroszolok választását a tudományos perspektívák mérlegelése és a lehetőségeim már
jobban befolyásolták.
- Miért döntött a tudományos kutatás mellett?
- A kutatói létnek számos hátránya és néhány előnye van. A kutató egyik sajátos
privilégiuma a gondolkodás, a tanulás és az új megismerésének állandó szükségessége.
Sőt, ezek szellemi alkotásban történő egyesítése. Mindezt szívesen teszem. A megértés
vagy felfedezés öröme számomra fontos élmény. Gyerekkorunkban ezt mindannyian
átéljük, és remélem, hogy nekem sikerül mindezt megőriznem magamban. A megismerés
vágya és a hozzá vezető, kalandos út ígérete nagyban befolyásolta, hogy a tudományos
kutatást választottam.
- Hogyan látja a tudás terjedését?
- Véleményem szerint a tudomány eredményeinek egyre inkább passzív befogadói és
alkalmazói vagyunk, és csak ritkán gondolkodunk el azon, milyen elvek alapján
működnek a körülöttünk lévő tárgyak és berendezések. A fénymásoló, a mobiltelefon, az
elektronikus vezérlés a gépkocsinkban és a fényképezőgépünkben, a pin kód vagy a
digitális információátvitel. A műszaki fejlődés vitathatatlanul gyors. Az alkotó tudás és
ismeretek elsajátítását azonban kitartó, rendszeres és hosszabb munkával látom
megvalósíthatónak. A tudománynak újra nagy szüksége van integráló elmékre és
elméletekre.
- Szeret konferenciákra, kongresszusokra járni?
- Imádok. A szakmai tanácskozásokon egyrészt érzékenyen és korán meg lehet tudni, hogy
milyen új elképzelések, irányzatok körvonalazódnak a szakterületen. Ezt persze nem
lehet kritikai gondolkodás nélkül elfogadni, de általuk a kutató az ismeretek frontján
érezheti magát.
- Fontosnak tartja a díjakat a tudományban?
- Az eszményi kutató díjat vagy személyes elismerést sohasem vár. Számára az elért
eredmény a jutalom. Hm…, esetleg csak arra gondol, hogy munkáját vagy alkotását
fogják majd elismerni. És ez ugye, teljesen más dolog.
- Hogyan hozhatná közelebb a tudományt, kutatást a laikusokhoz és a fiatalokhoz?
- A tudományos ismeretterjesztésre több, kiváló lehetőség is kínálkozik. Valamikor a
művelt emberek adtak arra, hogy megtekintsenek egy-egy fontos és érdekes
természettudományos kísérletet. Ennek egyik modern és remek módja a Kutatók
éjszakája. Örülök annak, hogy az ELTE különböző szintű vezetői azonnal és komolyan
felkarolták ezt az eseményt, és az Egyetemünk elöl jár ezen a területen. A Kémiai Intézet
egyébként „Alkímia ma”, illetve „Észbontó” programsorozatokat is rendez az
ismeretterjesztés jegyében, amelyeken változatos és időszerű előadásokra és hozzájuk
kapcsolódó kísérletekre kerül sor. Időnként magam is művelem a tudományos
ismeretterjesztést. Szerepeltem az említett rendezvényeken, és tartottam előadást
gimnáziumokban az ELTE házhoz megy c. program keretében, illetve országos civil
szervezetek rendezvényein. Írtam több ismeretterjesztő dolgozatot is az Élet és
Tudomány, valamint a Természet Világa számára. Szerintem ezek mind nagyon fontos
csatornák. Az ismeretterjesztés szerepe például az új természettudományos vagy
környezettudatos szemléletek és magatartási formák kialakításában semmivel sem
pótolható.
- Mit tart eddigi kutatásai legeredményesebbjének?
- Egyik erősségem talán, hogy az aeroszol kutatás igen széles skáláját sikeresen bejártam.
Kezdtem a részecskék kémiai összetételével, fő forrásaik azonosításával, a
méreteloszlásokkal, a tüdőbeli kiülepedésükkel, majd folyattam a széntartalmú
összetevőkkel, a másodlagos szerves részecskékkel, a kifejezett éghajlati hatásokkal
rendelkező, kiemelt komponensekkel, legújabban pedig a nanoméretű aeroszolt kutatom.
A felsorolt területeken több, nemzetközileg is új eredményt értem el. Fő területemet, a
budapesti aeroszolt tekintve egy konkrét példa: másfél évvel ezelőtt semmilyen ismeret
sem állt rendelkezésünkre a légköri nanorészecskék képződési és növekedési
tulajdonságairól Budapesten, pedig mindez 2 millió embert is érinthet, ha csak az
egészségügyi hatásokra gondolunk.
- Mivel foglalkozott volna, ha nem a kutatást választja?
- Álmaimban valamilyen művész szeretnék lenni. Leginkább festő vagy zenész. Ezek az
emberek saját érzéseiket, szenvedélyüket kifejezve másokat gyönyörködtetnek. Egy
énekes puszta hangjával, orgánumával és tehetségével csodákra képes. Az ilyen
közvetlen élményekből kutatónak kevesebb jut.
- Ön az egyetlen kutató egy házibulin. Hogyan írná le közérthetően azt a tevékenységet,
amiből él?
- A levegőben apró szemcsék és cseppek találhatók. Ezeket aeroszol részecskéknek hívjuk
szaknyelven. Egyik kisebb csoportjuk látható, többségük azonban a szem számára rejtve
marad. Nyomnyi mennyiségben vannak csupán jelen a levegőben, de igen lényeges
szerepük van több szempontból is. Káros egészségügyi hatásaik közismertek. A
légszennyező anyagok közül az aeroszolok a legfontosabbak, megelőzik az ózont és más
gázokat. A barlangterápiák során azonban kedvezően hatnak a szervezetünkre. Nélkülük
nem esne eső sem. A felhőcseppek ugyanis ezeken a pici részecskéken képződnek. Ha
nincsenek részecskék a levegőben, akkor nem keletkezik felhő, majd csapadék. Ha
viszont sok ilyen részecske található a levegőben, akkor a felhőcseppek kisebbek, a
felhők fehérebben, és jobban visszaverik a napsugárzást. Az aeroszol részecskék
ellensúlyozzák tehát a Föld globális felmelegedését. Lehet, hogy ellentmondás van az
egészségügyi és éghajlati szerepük között? Mindennek a tisztázásával, valamint a
részecskék keletkezésének, tulajdonságainak és hatásainak a felderítésével foglalkozom.

Salma Imre az MTA doktora, az ELTE Kémiai Doktori Iskola, valamint a
Környezettudományi Doktori Iskola tanácsainak tagja. A Milánói Egyetem (Olaszország)
Kémiai Doktori Iskolájának meghívott vendégprofesszora, a Bécsi Tudományegyetem Nyári
Aeroszol Iskolájában (Ausztria) rendszeres vendégelőadó. Az MTA Környezetkémiai
Bizottság, valamint a Radiokémiai Bizottság tagja. A Magyar Aeroszol Társaság főtitkára, a Német Aeroszol Társaság (GAeF) tagja, az Európai Aeroszol Szövetség (EAA) titkára két évig. A Journal of Radioanalytical and Nuclear Chemistry szerkesztőbizottság tagja. Mintegy 150 tudományos közlemény szerzője. Nős, egy, gimnazista korú fiú édesapja.

Az Interjú teljes változata az Élet és Tudomány június 24-i számában jelent meg.