Édesanyám már kisgyermek korom óta megfigyelte, hogy kíváncsiságom a dolgok összetevőjét illetően annyira mély volt, hogy játékaim darabokra szerelése, plüss állataim tudományos igényű belső vizsgálata jelentette elfoglaltságom nagy részét. Akkor kezdte komolyabban venni gyermeki érdeklődésemet, amikor néhány giliszta és béka is áldozatul esett kíváncsiságomnak. Büszke felfedezéseimet gyakran a kis közönségem arcán ülő undor jutalmazta. Édesanyám aggódni kezdett, imáiban fohászkodott a fenn valóhoz bizarr érdeklődésem okán, kérve, hogy gyermeke materializmus iránt táplált bizarr érdeklődése ne terjedjen tovább. A Jóságos Isten nem hallgatta meg fohászát, orvos lettem, majd emberek boncolásával kezdtem el foglalkozni, édesanyám nem kis kétségbeesésére. Az évek múlásával megemészteni látszik furcsa hóbortom anyám szemében, azért annak ma is örül, ha megkímélem szakmám szaftos bugyraitól.