Régész és művészettörténész vagyok, és az emlékezetet kutatom: milyen formában és eszközökkel őrizték a középkori és újkori emberek és közösségek az elhunytak emlékét, mit tartottak fontosnak megőrizni belőlük, és hogyan szerették volna, ha rájuk magukra emlékeznek a kortársak és az utókor. Mindez azt is tükrözi, hol látták a földi élet értelmét, és milyen képük volt arról, hogy mi történik utána, illetve hogyan határozták meg a helyüket saját koruk társadalmában és az emberiség sorsát tekintve. Ezek az alapvető kérdések mindig, minden korban aktuálisak, és mindannyiunkat foglalkoztatnak. Síremlékeket, temetkezéseket, használati tárgyakat, épületeket, festményeket, szobrokat, végrendeleteket vizsgálok régészeti és művészettörténeti módszerekkel. Én magam is a CEU-n szereztem doktori fokozatot, és itt is dolgozom, tanítok és kutatok a Kulturális Örökség Tanulmányok Programban. A jelenlegi projektünk olyan épületekkel vagy városrészekkel foglalkozik, amelyek valamilyen szempontból értékesek, de mégsem feltétlen védett műemékek. A cél, hogy megtaláljuk azokat a közösséget körülöttük, amelyek számára fontosak, és kitaláljuk, mire lehet használni, milyen módszerekkel lehet fenntarthatóvá tenni őket.