Nemes-Takách László szakmai önéletrajza

1949-ben születtem Győrött.  Érettségi után, 1970-ben elvégeztem a Restaurátor Alaptanfolyamot, majd 1971-ben az OSzK. Kodex restauráló laboratóriumában tanultam. 1978-ban a Magyar Képzőművészeti Főiskolán közgyűjteményi tárgyrestaurátor-művész diplomát szereztem.

A Közlekedési Múzeumban 1969-től dolgoztam, 1979-től csoportvezető restaurátorként. 1981-től a Somogy megyei Múzeumok Igazgatóságánál főrestaurátori teendőket láttam el.  1982-től mint a Központi Múzeumi igazgatóság főrestaurátorának a közgyűjteményi  papír-restaurálás oktatásának megszervezése volt a feladatom.  1984-től a papír – bőr restaurálás rendszeres oktatásának beindításával a papír szakirány vezető restaurátor-tanára lettem.

1989-től a Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátorképző Intézetében papír- és grafika restaurálás óraadó tanáraként dolgoztam, e mellett más szakirányú elméleti és gyakorlati képzésekben is tanítottam.  1991-ben kineveztek a Magyar Nemzeti Múzeum főrestaurátorává.

Szervezői és restaurálási munkáimért több kitüntetésben is részesültem. (1987. Kiváló munkáért; 1991. Nívódíj; 2009. Nemzeti Múzeumért plakett;  2010. Ferenczy Noémi díj) Részt vettem különböző témájú konferenciákon – részben előadóként – itthon és különböző európai országokban.

Munkám során mintegy 400 oldalnyi szakirodalmat, jegyzetet írtam; jelentősebb munkáim: néprajzi épületek fa anyagának konzerválása, Szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény; papírmasé stukkók restaurálása a Gödöllői Királyi Kastély termeiben, Orczy Kastélyban Gyöngyösön és másutt; kézzel színezett metszetek restaurálása, Landesmuseum Emden, Németország; és betlehemek restaurálása Néprajzi Múzeum, Budapest.

2010-től nyugdíjba vonultam. Főállásban végzett munkáim mellett képzőművészként, 1980-tól máig 24 kiállításon mutathattam meg képeimet. Festményeim New Yorkban, Olaszországban, Németországban és itthon is találhatók magángyűjteményekben.

 

Budapest, 2018. 08.27.

 

 

Nemes-Takách László