1995-ben végeztem az Eötvös Loránd Tudományegyetemen kémia-fizika középiskolai tanári szakon, majd ugyanott doktoráltam 1995-ben korróziós vizsgálatokból. 2 éves amerikai és 1 éves Japán-beli tapasztalatszerzést követően kerültem az MTA kutatóhálózatába. Kutató- és oktatómunkám az elektrokémiai számos területét öleli fel. Fő kutatási területem az elektrokémiai fémleválasztás, illetve ennek ipari változata, a galvántechnológia. Mint fizikai intézetben dolgozó vegyész, a fémleválasztással létrehozott anyagok mindig olyan sajátságúak, amik kutatási témát kínálnak a fizikus kollégáknak. Ilyenek például a csupán néhány atomnyi vastag rétegből felépülő, váltakozó mágneses/nem-mágneses multirétegek. Amikor ipari igényekről van szó, akkor foglalkozom kémiai módszerfejlesztésekkel is: így jött létre acélok hidrogén-elnyelő képességének meghatározására való elektrokémiai eljárás. Érdeklődésem a fizikai kémia számos már területére is kiterjed. Beletanultam a pásztázó elektronmikroszkópiába, de közreműködök őrléssel előállított nanoszemcsés anyagok jellemzésébe csakúgy, mint gyógyszerészeti célokat szolgáló analitikai eljárások modellezésébe vagy erőművi korróziós problémák okainak kiderítésébe.

Események amelyeken szerepel:
Kapcsolt intézmények: