A vér-agy gát feladata az idegrendszer táplálása és védelme: egyfelől lehetővé teszi, hogy az erek ellássák az agyat tápanyagokkal, ezzel együtt azonban meggátolja, hogy káros anyagok jussanak át a vérből az agyba. A világszerte sokakat érintő iszkémiás sztrók esetében azonban egy vérrög miatt az agy vérellátása megszűnik, ami súlyos károsodást okoz a vér-agy gátban és az agy szövetében is. A Pro Scientia Aranyérmes fiatal kutató, Párdi Koppány kutatásainak célja az, hogy a vér-agy gát sérülésének megelőzésével érhessen el védő hatást egy iszkémiás és reoxigenációs sérüléssel szemben.
„Elsősorban azért választottam ezt a kutatási területet, mert már elsőéves egyetemistaként is nagyon érdekeltek a sejttenyészetes modelleket alkalmazó kutatások, és lenyűgözött az, hogy lehetséges működő, élő sejteket fenntartani. Fontos szempont volt, hogy a kutatás olyan szervrendszerrel legyen kapcsolatos, ami a leginkább foglalkoztat. Úgy gondolom, a legtöbb biológust az agy és a központi idegrendszer varázsolja el, és ezzel én is így voltam eleinte. Később, már a kutatócsoportban való munka közben döbbentem rá, hogy bár a vér-agy gát sejttenyészetes modelljeinek vizsgálata távol áll egy tipikus neurobiológai kutatástól, de számomra sokkal izgalmasabbá vált” – emlékszik vissza Koppány.
Szerencsésnek tarthatjuk őt, hiszen elmondása szerint bármilyen karrier választása esetén támogatta volna őt a családja. „Fiatal gimnazistaként nem gondoltam volna, hogy biológia szakra fogok menni. Rengeteg dolog érdekelt akkoriban, ezért sokáig a családom sem sejtette, végül hova lyukadok ki. Együtt örültek velem, hogy felvételt nyertem az egyetemre, és azóta is szüntelenül támogatnak, amiért nagyon hálás vagyok nekik. Remélem egyszer az ő javukra is válik az, hogy ezt a pályát választottam, és viszonozni tudom a támogatásukat.”
Koppány egyébként pillanatnyilag elégedett azzal, amit eddig elért. „Van elképzelésem arról, milyen területeken kellene még fejlődnöm ahhoz, hogy jobb kutató, jobb ember, értékesebb munkaerő legyek, és nem kívánom azt, hogy ez a fejlődés csettintésre valóra váljon. Elégedett vagyok a karrieremmel, mert folyamatos fejlődést érzek magamban.”
Eddigi egyik legemlékezetesebb pillanata egyébként az, amikor Debrecenben mutatott be egy tudományos posztert a Magyar Idegtudományi Társaság konferenciáján. „Rengeteg ember érdeklődött. Volt lehetőségem angolul és magyarul is kifejteni a poszter tartalmát és sok olyan érdekes kérdést kaptam, ami odáig fel sem merült bennem. Úgy hiszem, ez volt az első olyan alkalom, ahol igazán megértettem, miről is kell szólnia egy konferenciának: a tudományos vitákról, kapcsolatépítésről.”
Mint meséli, az egyetemi órákra való tanulás és a laborban munkával töltött órák szellemileg megterhelők, és közben rengeteget ül az ember. „Eljön az a pont a nap folyamán, amikor semmi másra nem tudok gondolni, csak arra, hogy mikor mozoghatok végre. Az edzésre minden nap szánok időt, ez ugyanis nagyon fontos ahhoz, hogy kiegyensúlyozottan kezdjem a másnapjaim. Emellett otthon, hétvégente nagyon szeretek sütni-főzni.”
Koppány emellett rengeteg könyvet és filmet szeret, így bármikor újra tudná nézni a Hobbit bármelyik részét, természetesen a rendezői változatot. Inspirációt azonban nem ezekből merít; számára sokkal nagyobb szerepe van a barátainak, akikkel közös küldetésük, hogy végigcsinálják az egyetemet, és mindannyian a saját területükön ügyes kutatókká váljanak. Koppány szerint ez a közös cél adja számára a legfontosabb motiváló erőt.
A Kutatók Éjszakája 2018-ban elindított egy kezdeményezést, a Brain Star rovatot. Az interjúsorozat célja a sokszínű kutatói hivatás bemutatása, a kutatói és fejlesztői munka vonzóvá tétele a fiatalok számára – fiúknak és lányoknak egyaránt.