A koraszülöttek fejlődésének monitorozása lehetővé teszi ellátásuk javítását, így nehéz lenne ennél nemesebb és fontosabb területet találni a számítástechnikai kutatások alkalmazására – vallja Antal Ákos, a HUN-REN Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet fiatal kutatója, akinek eddigi életpályáját Pro Scientia Aranyéremmel ismeri el az Országos Tudományos Diákköri Tanács.

„A koraszülöttek első heteiket az újszülött intenzív osztályokon, inkubátorokban töltik, ahol biztosított számukra a megfelelő védő környezet, többek között felügyelt páratartalommal és hőmérséklettel. Sajnos azonban emellett is előfordul, hogy valamilyen okból nem megfelelő a komfortszintjük. Ekkor fájdalmat élhetnek át és az alvásmennyiségük is csökkenhet, ami jelentősen nehezítheti a fejlődésüket és akár hosszútávú idegrendszeri károsodásukhoz is vezethet”

– mutat rá Antal Ákos. Mint mondja, az ápolók ezt természetesen észlelik és kezelik a csecsemőket, ám az ápoló személyzet nem tud folyamatosan minden babát aktívan megfigyelni. Emellett sokszor takaró alatt alszanak a babák, fel kell őket ébreszteni, hogy valaki rájuk tudjon nézni. Nos itt jön képbe Ákos kutatása.

„Az általunk kutatott terület és a kutatásra épített fejlesztés egy olyan kamera alapú rendszer kiépítését célozza, ami képes folyamatosan monitorozni a koraszülötteket, a felvételeket automatikusan kiértékelve pedig azonnal tud jelezni a nővéreknek, amennyiben bármilyen beavatkozás szükséges. A rendszer képes követni a babák alvási ciklusát is, amivel hosszabb távú objektív kiértékelést tesz lehetővé fejlődésükről, állapotukról. Az én kutatási munkám a hang- és kép alapú komfort kiértékeléssel kapcsolatos. Különböző audio- és videó feldolgozási módszereket dolgozunk ki, amik gépi tanulással képesek a koraszülöttek különböző skálákkal meghatározható kényelmi szintjét kiértékelni”

– meséli Ákos, aki az egyetem alatt kezdett el érdeklődni a különböző kép- és adatfeldolgozási módszerek, valamint a gépi tanulás iránt, és szerette volna ezeket az eszközöket orvosi környezetben alkalmazni. Mint mondja, az orvosokkal és az egészségügyi személyzettel is motiválja őt és közös céljuk olyan kutatásokat végezni, amelyek valóban hozzájárulnak az egészségügyi ellátás fejlődéséhez.

„Szeretek kutatással foglalkozni, mert mindig valami újat kell kitalálni, ezzel szemben viszont szeretem azt is, amikor a munkám valamilyen alkalmazásban hasznosul, ami nem mindig teljesül rövid távon a kutatások esetében. Akkor vagyok elégedett az épp futó projektemmel, ha azt érzem, hogy élvezem a napi munkát, és látom, hogy hogyan fog értéket teremteni az emberek számára az, amit csinálok. A jelenlegi kutatásommal kapcsolatban nagyon emlékezetes akárhányszor a koraszülött klinikákon járok, ilyenkor látom, hogy milyen környezetben hasznosul a munkánk, ez nagyon inspiráló.”

Apukája mérnök, anyukája pedig orvos, ezért senki nem nehezítette meg számára a BME egészségügyi mérnök mesterszakára való jelentkezést, ezzel a két szakma közé navigálva. A kezdetektől támogatták, de nem elsősorban a konkrét pálya miatt, hanem mert itt találta meg azt, ami igazán érdekli és motiválja.

Szabadidejében aktívan sportol, kosárlabdázik, szívesen próbál ki különféle mozgásformákat, és amikor teheti, túrázik, kirándul a természetben. Az aktív kikapcsolódás számára különösen fontos, hiszen a munkája során kevés mozgásra van lehetősége, így testileg és mentálisan egyaránt szüksége van a fizikai aktivitásra a munkaidőn kívül.

A Kutatók Éjszakája 2018-ban elindított egy kezdeményezést, a Brain Star rovatot. Az interjúsorozat célja a sokszínű kutatói hivatás bemutatása, a kutatói és fejlesztői munka vonzóvá tétele a fiatalok számára – fiúknak és lányoknak egyaránt.