Székely Anna, a Wigner Fizikai Kutatóközpont tudományos segédmunkatársa, a BME Kognitív Tudományi Tanszék PhD-hallgatója a transzfer tanulás kérdésével foglalkozik, vagyis azzal, hogy milyen kognitív folyamatok segítenek újrahasznosítani a korábban elsajátított tudásunkat új, még ismeretlen szituációkban.
„Például képzeljük el azt, hogy kávé fogyasztó személyként sokszor használtam már mokka potot és eszpresszó gépet is kávé készítésre, de még sosem főztem filteres kávét. A transzfer tanulásnak nevezett képesség lesz az, ami miatt sokkal gyorsabban fogom majd tudni kitalálni, hogy hogyan is kellene kévét készíteni a filteres kávéhoz rendelkezésre álló eszközökkel, ahhoz képest, mintha életemben először szeretnék kávét készíteni. Az alapanyagoknak és eszközöknek az egymáshoz való viszonyáról, valamint a szükséges folyamatokról (például a szűrő szerepéről, a víz felhevítéséről és átfolyatásáról az őrölt kávén) fenntartott absztrakt tudás lesz az, ami segít majd eligazodni abban, hogy milyen lépeseknek kell megtörténnie a kávéfőzés során”
– meséli Anna. Bár a fenti példa triviálisnak hangozhat, az egyáltalán nem triviális, hogy (1) az agy hogyan reprezentálja ezeket az absztrakt ismereteket, (2) hogyan hozza létre ezeket az absztrakt reprezentációkat az egyedi tapasztalatokat – értsd: a kávéfőzést – követően és (3) hogyan azonosítja azokat a helyzeteket, amikor egyik vagy másik absztrakt ismeretet hasznosítania kellene. Annáék ezeket a műveleteket, az ún. komputációkat igyekeznek matematikailag formalizált modellekkel megragadni és ezáltal jobban megérteni.
Anna számára nem volt egy konkrét döntés, hogy emellett a kutatási terület mellett kötött ki. „Valójában elég sokáig tartott, amíg megtaláltam, hogy mi is érdekel, ami részben abból fakad, hogy a komputációs kognitív tudomány egy viszonylag fiatal tudományterület. Emiatt nincs benne a köztudatban, másrészt pedig Magyarországon sajnos nem igazán lehet hozzáférni olyan képzéshez, ami ezzel foglalkozik. Számomra a fordulópontot az Észtországban töltött Erasmus–féléveim hozták el, amikor volt lehetőségem a területhez kapcsolódó jó minőségű kurzusokat hallgatni. Ami vonzott ezen a területen, hogy a tudomány egyik legnagyobb rejtélyével, az emberi aggyal lehet foglalkozni, és mindezt úgy, hogy nagyon egzakt matematikai formulákkal igyekszünk leírni a működését.”
Hogy mit tart a világ legnagyobb felfedezésének, arra is különleges válasza van. „Nem tudom, ki lehet-e emelni egyet, hiszen minden történelmi kornak voltak fontos felfedezései, és egynek a kiemelése ignorálná azt, hogy ezek mind nagyon sok korábbi tudományos felfedezésen alapultak. Ez az egyik nagyon szép aspektusa a tudománynak, hogy szépen lassan, lépésről lépésre haladnak előre a dolgok, ami nem egy nagy elmét igényel, hanem sok képzett, kíváncsi ember hozzájárulását a területhez.”
Ennek ellenére szívesen kiemeli egy bizonyos szempontból kedvenc felfedezését, a magyar gömböcöt. „A gömböc egy fizikai test, aminek különleges fizikai tulajdonságai vannak, amilyen egyetlen korábban ismert fizikai testnek sem volt: stabil és homogén fizikai testként egy stabil és egy instabil egyensúlyi pontja van. Ami miatt szeretek erre a felfedezésre
gondolni, hogy egy remek példája annak, amikor valakit érdekel egy bizonyos elméleti kérdés, amely mögött csak a kíváncsiság áll mint hajtóerő, nem egy konkrét alkalmazási lehetőség. Később aztán kiderül, hogy valójában ezek a gyakorlati hasznon nélkülinek tűnő felfedezések mégis jól hasznosíthatóak valamilyen területen, a gömböc fizikai elveit ugyanis később az inzulin injekció kiváltására használható kapszulákban kezdték el alkalmazni.”
Anna egyik leggyakrabban űzött hobbija a sport, és igyekszik lehetőleg minden nap időt szakítani rá. Különösen kedveli az erdőben való futást, ami szerencsés módon a Wigner Kutatóközpont Normafánál lévő elhelyezkedésével jól összeegyeztethető: reggel futva érkezik a munkába, délután pedig ugyanígy távozik. „Amikor délután kilépek a kutatóközpont kapuján és nekivágok az erdő lejtős ösvényeinek a lemenő nap fényében az különös eufóriával tud eltölteni.” Ezen kívül nagyon szeret új városokat és helyeket felfedezni. Ez a tudományos pályával is jól kombinálható, hiszen a konferenciák és különböző képzések során sokat utazik, és ezek alkalmával gyakran sikerül összekapcsolni a szakmai programot az új környezet felfedezésével.
„Sokan azt mondják, hogy a tudósok valójában olyan gyerekek, akik nem akartak felnőni, és azt az őszinte kíváncsiságot, játékosságot élik meg, ami a gyerekeket jellemzi a munkájukban. Részben engem is ez vonzott a tudományban, hogy itt valójában az ember munkája az, hogy érdekes dolgokon gondolkozzon. Kevés alternatívát tudok elképzelni, ami ezzel a lehetőséggel versenyezni tudna.”