Egy ördög-angyal típusú beszélgetés két vezető matematikus között a mesterséges intelligencia szerepéről a jelen és a jövő matematikai kutatásaiban.

A Clay Matematikai Intézet 2000-ben hét olyan matematikai problémát, ún. Millennium-problémát jelölt ki, amelyek a matematika legmélyebb és leghíresebb, hosszú ideje megoldatlan kérdései közé tartoznak. Megoldásukért egyenként egymillió dolláros díjat ajánlott fel a tekintélyes magánalapítvány.

A problémák között van a prímszámok eloszlásával kapcsolatos Riemann-hipotézis, valamint a folyadékok mozgását leíró Navier–Stokes-egyenletek problémája.

De mi történik, ha egy mesterséges intelligencia adná meg a megoldást valamelyikre? Kié lenne a bizonyítás? A gépé, a fejlesztőké vagy azé a matematikusé, aki ellenőrzi és érthető matematikai bizonyítássá alakítja?

Egyáltalán tekinthető-e matematikai felfedezésnek egy olyan eredmény, amelyet egy MI állított elő? És a ma még szokatlan kérdés: ha az MI képes egy évtizedek óta megoldatlan matematikai problémára bizonyítást adni, akkor hol van a helye az embernek a matematikai felfedezésben?

A kérdésekről Stipsicz András, a Rényi Intézet főigazgatója és Titkos Tamás, a Rényi Intézet kutatója vitázik majd egy „ördög és angyal” típusú beszélgetésben.

A vita nemcsak arról szól majd, hogy mire képes ma az MI, hanem arról is, milyen szerepet kaphat a matematikai kutatásban a jövőben.

A kérdés különösen aktuális: az elmúlt napokban az MI-iparág több meghatározó szereplője is a fejlesztések ütemének lassítását sürgette, azzal, hogy a biztonsági intézkedéseknek fel kell zárkózniuk a technológia gyors fejlődéséhez.

A kép forrása: 74million.org