Teljesen természetesnek vesszük, hogy talaj van a lábunk alatt, a valóság azonban az, hogy ez a biztosnak tűnő alap lassan kicsúszik alólunk. A talajok állapota ugyanis az elmúlt évtizedekben drámai mértékben romlott, sőt a helyzet mára odáig fajult, hogy szakértők szerint a talajok degradációja napjaink egyik legsúlyosabb környezeti problémájává vált. A világ talajainak mintegy 40 százaléka már most közvetlen veszélyben van, de a becslések alapján Magyarországon is eltűnik minden évben 2-4 centiméternyi termőréteg hektáronként. Ez pedig nemcsak a mezőgazdasági termelést veszélyezteti, hanem hosszú távon az élelmiszerellátás biztonságát is fenyegeti.

A kérdés tehát nem az, hogy kell-e változtatni a mezőgazdasági termelésben, hanem az, hogy meddig halogathatjuk még. A kutatók egyértelmű figyelmeztetése szerint az idő rohamosan fogy, ezért mielőbb olyan gyökeresen új szemléletre van szükség, amely a termesztett növények igényein és a klímaváltozás hatásain kívül a talajok fizikai, kémiai és biológiai állapotát is számításba veszi.

Ebben lehetnek elsőre meglepőnek tűnő szövetségesek az algák, amelyek a kutatások szerint nemcsak a vizekben érzik jól magukat, hanem a talajon is képesek hasznos munkát végezni.

Kijuttatásukkal ugyanis olyan folyamatok indulhatnak be a talajfelszínen, amelyek javítják annak szerkezetét, fokozzák a nedvesség megőrzésének képességét, sőt kedvezően hatnak a növények tápanyagfelvételére, fejlődésére és ellenállóképességére is. Nem túlzás tehát azt mondani, hogy a jövőben az algák a talaj természetes regenerációjának katalizátorai lehetnek. Ha pedig valóban képesek leszünk széles körben hatékonyan beépíteni őket a gazdálkodásba, akkor nemcsak a talajt őrizhetjük meg, hanem az élelmiszertermelés jövőjét is biztosíthatjuk.