Villamosmotorok mozgásszabályozásával, azon belül is az érzékelőmentes szabályozásokkal foglalkozik kutatómunkája során Bertók Zsanett, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem PhD-hallgatója.
„Villamosmotorok esetén általában az a cél, hogy a motorral hajtott eszköz (például, egy robotkar, amit a motorral mozgatunk) elérjen egy előre megadott pozíciót vagy sebességet. Ezzel foglalkozik a mozgásszabályozás területe. Ehhez azonban nélkülözhetetlen, hogy ismerjük a motor szögsebességét és szögelfordulását, amihez tipikusan valamilyen szenzort használnak, ami képes mérni ezeket. Manapság már az energia- és költséghatékonyság jegyében szeretnék ezeket a szenzorokat kiváltani fejlett, modell alapú módszerekkel. Ha ismerjük a motor megfelelő matematikai modelljét és a ráadott feszültséget és áramerősséget, akkor abból megbecsülhető a szögsebesség és a szögelfordulás is. Az ilyen becslésen alapuló módszerek az ún. érzékelőmentes szabályozási módszerek. Én ilyen módszerek vizsgálatával, továbbfejlesztésével és új módszerek kidolgozásával foglalkozom.”
Ahogy Zsanett visszaemlékezett, igazából ez a kutatási terület találta meg őt. „Úgy kezdődött, hogy a témavezetőm javaslatára éppen egyszerre foglalkoztam villamosmotorok állapotmegfigyelésével és nemlineáris szabályozási módszerekkel. Mivel ezek az impulzusok egyszerre értek, ösztönösen összekapcsoltam őket, és ennek eredményeként egy új módszer született, ami történetesen önmagában is egy érzékelőmentes szabályozási módszernek bizonyult. Innentől kezdtem beleásni magam ebbe a – mint kiderült – ma nagyon aktuális területbe.”
Szakmai előrehaladásában rengeteget segíti Zsanettet témavezetője, Budai Csaba. Amellett, hogy végtelen időt és türelmet hajlandó áldozni a témavezetésére, azt is megmutatta, és saját munkájával folyamatosan képviseli is, hogy az oktatással, tanítással is éppen annyira értékes és élvezetes időt tölteni, mint magával a kutatással. Ezt pedig ebben a kutatás- és publikációközpontú világban Zsanett szerint nem szabad elfelejteni.
Ahogy visszaemlékezett, szülei eleinte nem fogadták túl lelkesen, hogy a mechatronikai mérnöki pályát szeretné választani. Most a Pro Scientia Aranyérem elnyerése kapcsán kezdik érezni, hogy a kutatói pálya tényleg illik hozzá, és van is benne potenciál. „Nem biztos, hogy a mérnöki területen való kutatás a legkönnyebb pálya, sőt biztos, hogy nem. De az biztos, hogy akik erre adják a fejüket, azok nem fognak soha unatkozni, és rengeteg inspiráló emberrel és izgalmas kihívással fognak találkozni.”
Ilyen izgalmas kihívásban Zsanettnek is bőven volt már része, az egyik legemlékezetesebb élménye a kutatómunka kapcsán pedig az, amikor több napos küzdelem után először kezdett el magabiztosan működni valós eszközön a módszer, amit kidolgozott. Az elmélet és a matematika szerint persze tudta, hogy működnie kell, szerinte azonban ahhoz fogható nincs, amikor egy valós gépen is sikerül ezt elérni.
A mérnöki kutatások mellett Zsanett színházba járni is nagyon szeret. „Ez egyszerre kapcsol ki és ad át olyan gondolatokat vagy érzéseket, amik egy mérnöki munkanap közben nem jutnának az ember eszébe. Emellett sok időt töltök a barátaimmal is, szeretek főzni és röplabdázni. Hogy hogy van mindezekre időm? Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy mindenkinek arra van ideje, amire akarja. Ha valami fontos nekem, arra időt fogok szakítani.”
A Kutatók Éjszakája 2018-ban elindított egy kezdeményezést, a Brain Star rovatot. Az interjúsorozat célja a sokszínű kutatói hivatás bemutatása, a kutatói és fejlesztői munka vonzóvá tétele a fiatalok számára – fiúknak és lányoknak egyaránt.