A természetvédelem munkáját igyekszik kutatásaival segíteni Molnár Ábel Péter, a MATE Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézet doktorandusza. A fiatal tehetség egyszerre kutat évezredes vegetációtörténeti témákat és éven belüli növényzeti változásokat, illetve foglalkozik sokat egy adott hazai védett területtel, miközben távoli tájakra is eljár kutatni. Vizsgálatait próbálja úgy szervezni, hogy azok közvetlenül segítsék a természeti értékeink megőrzését.

Ábel szerint kiemelten fontos a növényzet változásának ismerete, főleg olyan élőhelyek esetében, melyek nagyon megritkultak mára. „Ilyenek az erdőssztyeppek is, amelyek hazánkban, és kelet felé egészen Mandzsúriáig sávszerűen fordulnak elő, de emberi hatásra nagyon feldarabolódtak az elmúlt évszázadokban” – mutat rá a fiatal tehetség, aki az erdőssztyeppek növényzetét az Urál-hegység déli előterében, Kirgizisztánban és Mongóliában is tanulmányozta.

Emellett kutatásaiban azzal a központi kérdéssel is foglalkozik, hogy Közép-Európában a növényfajok mekkora része élhette túl az utolsó jégkorszak hidegmaximumát. „Eddig a tudomány azt feltételezte, hogy kifejezetten kevés, így az általánosan elfogadott elképzelések szerint hazánk területén is alapvetően fajszegény növényzet volt jelen. Az elmúlt időszakban azonban szibériai terepi tapasztalataink, a legfrissebb genetikai eredmények és a hazai őshonos flóra hidegtűrő képességének vizsgálata alapján arra jutottunk, hogy valószínűleg sokkal több faj élhette túl ezt a hideg időszakot a Kárpát-medencében, mint ahogy korábban gondolta a tudomány.”

Mint mondja, szülei a példaképei, tevékenységük pedig kulcsfontosságú motivációt jelentett számára a pályaválasztáskor. „Molnár Zsolt és Biró Marianna mindketten ökológusok, így egész gyermekkoromat a terepökológia légköre lengte körbe. Ez önmagában nem lett volna elég ahhoz, hogy én is ökológus legyek, húgom logopédus lett. Emellett viszont a kezdetektől fantasztikusan szerettem a természetet, rengeteget voltam kint a kertben és a faluhatárban, figyeltem, majd hetedikes koromtól fotóztam is a természetet. Ez a kíváncsiság aztán összekapcsolódott szüleim hatalmas tudásával és alapmotiváció lett belőle” – meséli Ábel, akiről gyermekkorában még egyáltalán nem sejtették, hogy végül kutatói pályán köt ki.

Korábban legkomolyabb hobbija a fotózás volt, az ellesett trükköknek pedig azóta is hasznát veszi. „Középiskolás koromban nagyon sokat fotóztam a természetet és a tájban élő, hagyományosan gazdálkodó embereket, pásztorokat, gyimesi gazdálkodókat. Mára tiszta formájában a fotózás mint hobbi eléggé kikopott a hétköznapjaimból, de a munkám során, az élőhelyek állapotának és változásainak dokumentálásában annyit használom, hogy valójában amikor terepen vagyok, részben mégis a „hobbimmal” dolgozom” – mutat rá Ábel, aki munkájával elsősorban azt a természeti örökséget szeretné megőrizni, ami minket körbevesz, és amiért felelősséggel tartozunk.

Bakancsilistája első helyén szakmai szempontból egyértelműen az Altáj-hegység észak-nyugati előtere áll, ahová nagyon szívesen menne kutatóexpedícióra. „Ott most olyan klimatikai viszonyok vannak, mint amilyenek a jégkorszakban voltak a Kárpát-medencében. Azt gondolom, hogy az ilyen összehasonlító vizsgálatokkal nagyon sokat megtudhatunk saját tájaink múltjáról” – mondja a fiatal kutató, akit az erdőssztyeppek még 2015-ben szippantották be teljesen, amikor az Urál hegység déli előterében botanizáltak.

„Az ottani növényzethasonlított a hazánk térségére jellemző Pannon erdőssztyeppekhez, de pont annyi eltérés volt bennük, hogy ez a különbség azóta is meghatározó része legyen a kutatási motivációmnak.A hétköznapok motivációját is a természetre való rácsodálkozás táplálja. Szerencsére terepökológusként sok időt tudok a természetben tölteni, télen és nyáron egyaránt, ami ezt az ámulatot folyamatosan táplálja bennem.”

Ábel ezeken túl még természetvédelmi ökológiával is foglalkozik. „Ez a tudományterület az ökológiának egy gyakorlat-orientált része, feladata pedig az, hogy az ökológia módszereivel és a tudomány legfrissebb eredményeivel segítse a gyakorlati természetvédelmet. E téren én elsősorban védett területeket vizsgálok, és azt igyekszem feltárni, hogy az adott terület növényzete miképpen reagál az egyes hatásokra, például egy kaszálásra vagy egy legeltetésre. A gyűjtött információkalapján aztán kezelési javaslatok készülnek, melyek segítenek megőrizni a terület természeti értékeit.”

A Kutatók Éjszakája 2018-ban elindított egy kezdeményezést, a Brain Star rovatot. Az interjúsorozat célja a sokszínű kutatói hivatás bemutatása, a kutatói és fejlesztői munka vonzóvá tétele a fiatalok számára – fiúknak és lányoknak egyaránt.