Valószínűségi alapú, sztochasztikus algoritmusok fejlesztésével foglalkozik folyamatmérnöki területen Kenyeres Éva, a Pannon Egyetem kutatási asszisztense. Munkájának szerves része a módszerfejlesztés, melyben először megtervezik a számítási stratégiát és lépéseket, ezt pedig a szoftveres lekódolás, végül pedig az esettanulmányokon történő tesztelés követi. Éva emellett szabadidejében orgonálni tanul, táncol, sőt túrázni, biciklizni és színházba járni is szeret.

Ha szeretnénk megérteni, mivel foglalkozik pontosan Éva, képzeljünk el egy gyárat, ahol az a cél, hogy minél nagyobb termelékenységgel, hatékonysággal és profittal tudjuk legyártani a terméket, lehetőleg úgy, hogy a környezetben bekövetkező változásokhoz is minél jobban alkalmazkodni tudjunk, legyen az akár fizikai, gazdasági vagy jogi változás.

„Ezek a külső változások gyakran megjósolhatatlanok, azonban hasonló kiszámíthatatlanság magában a rendszerben is jelen van, legegyszerűbb esetben például egy gép meghibásodására vagy az alapanyag változó minőségére gondolva. A gyár és az egyes berendezések működéséről többnyire mérési adatokból nyerünk információkat, azonban a mérőeszköz pontatlansága miatt ezek pontatlanok. Ha a mérés költséges vagy nehezen kivitelezhető, akkor pedig a túl ritka és/vagy hiányos adatok okoznak nehézséget. Ezek megbecslésére fejleszthetők ugyan a rendszer viselkedését leíró matematikai modellek, ám alkalmazásukkor figyelembe kell venni, hogy ezek sosem írják le tökéletesen a valóságot”

– meséli Éva, akinek fókuszában épp ezért a folyamatmérnöki területen felmerülő bizonytalansági faktorok, illetve hiányos információk okozta problémák korrekt kezelésére alkalmas megoldások kidolgozása áll.

„A problématípusokat tekintve ezeknek a legkülönbözőbb feladatokban lehet hasznát venni. Többek között például optimalizáláskor, amikor egy berendezés legjobb működési körülményeit keressük; modellezési problémákban, amikor matematikai egyenletekkel szeretnénk leírni egy rendszer működését mérési adatokra építve; a szoftverszenzorok fejlesztésében, amikor a nem vagy ritkán mért jellemzőket szeretnénk valahogyan megbecsülni online módon; hibadetektálásban, hogy időben észrevehessük, ha valami nem megfelelően működik vagy akár a szakértői tapasztalatalapú tudás felhasználásának támogatására. Így a technológiák üzemeltetésében, irányításában és tervezésében is hasznosak lehetnek, hogy a rendelkezésre álló információkból a lehető legtöbbet kihozva elősegítsék a stabil, időtálló és biztonságos működtetést.”

Mint mesélte, a szakmának majdnem minden területe egyformán érdekelte, mindenben talált olyan részleteket, amivel szívesen foglalkozott volna mélyebben is. Végül témavezetője javaslatára kezdett ezzel a területtel foglalkozni, amely nagyon testhezállónak bizonyult. Egyrészt azért, mert széles körben, sokféle problémára alkalmazhatók a fejlesztett megoldások, így rengeteg kapcsolódási pont lehetséges más területekkel, másrészt azért, mert a matematika mindig is közel állt hozzá, harmadrészt pedig azért, mert ez a gyakorlathoz közel álló terület, melyben egyúttal jókora helye van az absztrakciónak is.

„Bő három év elteltével egyre inkább látom, milyen nagy potenciál van a témában mind tudományos szempontból, mind az ipari alkalmazás oldaláról szemlélve” – mutatott rá Éva, aki jónéhány olyan emberrel találkozott már, aki inspirálta őt.

„Tóth Árpád karnagy például a közösségformálásban és az éneklés laikus emberekkel való megszerettetésében alkot bravúrosat, humorával, lendületével és szakértelmével pedig mindenkinek elér a szívéhez. De említhetném Kulcsár Dávid atyát is, akit egyetemi lelkészünkként közelebbről is volt

lehetőségem ismerni. Fiataltól idősig mindenkivel tudott bánni, közvetlensége, nyíltszívűsége és hitében való hitelessége példaértékű számomra. Mindemellett pedig kiváló szónok, aki képes megragadni az emberek figyelmét, a vasárnapi prédikációkban megosztott gondolatai pedig mindig rengeteg irányadó értéket hordoztak. Rajtuk kívül pedig még Varnusz Xavér orgonistát említeném még (a közelmúltbeli peres ügyei és kétes magánélete ellenére is), akinek koncertjein megosztott magvas gondolatai igazi életbölcsességről tanúskodtak számomra.”

A kutatással kapcsolatos legemlékezetesebb élményei között a tavaly augusztusi, Prágában megrendezett CHISA konferencia poszterversenye, illetve az arra való előkészület is szerepel. Ahogy meséli, mindig is érdekelte a tudománykommunikáció és a különleges műfajok, a versenyre pedig kihívásként tekintett és szeretett volna valami egyedivel előrukkolni.

„Némi gondolkodás és a nyaralások során látogatott, kiválóan felépített interaktív múzeumi kiállítások módszereiből inspirálódva jutottam el az interaktív poszter ötletéig. Nem voltam ugyan biztos benne, hogy nem túlságosan úttörő-e a mozgatható elemekkel díszített poszter gondolata, de témavezetőim támogatására belevágtam a megvalósításba. Szerencsére a tudományos közösség is nyitott volt, így az ötletem nagy tetszést aratott a konferencián, amit a három Best Student Poster-díj egyikével jutalmaztak.”

Ahogy Éva visszaemlékszik, családja nem fogadta pozitívan, amikor úgy döntött, hogy az ipar helyett az akadémián marad és elkezdi a PhD-képzést.

„Talán a legfőbb oka ennek az volt, hogy nem látnak bele az itteni életbe és a lehetőségekbe, a szüleim ugyanis középiskolai tanárok, a távolabbi rokonok pedig a versenyszférában dolgoznak. Nem dönthettem azonban másképp, hiszen a szívem erre húzott, annak ellenére, hogy eredetileg nekem is mások voltak az elképzeléseim. Mostanra azért nagyjából megbékéltek a döntésemmel, és bízom benne, hogy ez egyre inkább így lesz. Ezzel kapcsolatban arra biztatok mindenkit, hogy ha érzi magában a hivatást bármiben, kellő körültekintéssel ne féljen elhagyni a járt utat a járatlanért és kipróbálni magát, hiszen a saját boldogságunkért egyedül mi felelünk.”

A Kutatók Éjszakája 2018-ban elindított egy kezdeményezést, a Brain Star rovatot. Az interjúsorozat célja a sokszínű kutatói hivatás bemutatása, a kutatói és fejlesztői munka vonzóvá tétele a fiatalok számára – fiúknak és lányoknak egyaránt.