Bozóki Boglárka szakterülete a növénytermesztés, a talajművelés és a növényvédelem, mely témákkal a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem PhD-hallgatójaként foglalkozik.

Bogi már gyerekként nagy érdeklődéssel fordult a világ felé, kíváncsian figyelte azt, összefüggéseket keresett benne. „Tudtam, hogy olyan dologgal szeretnék foglalkozni, ami az egész társadalom számára hasznos, mégsem tudtam konkrétabban megfogalmazni, mi lesz az. Az egyetem első féléveiben, még hallgatóként fordultam a növénytermesztés és a földművelés témakörök felé, a többi pedig már történelem. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a sok latin kifejezés egy kicsit megrémisztett hallgatóként, visszatekintve viszont mindez már nem is tűnik annyira teljesíthetetlennek” – emlékszik vissza Bogi, aki fehérjenövények termesztésének kritikus pontjaival, alkalmazásuk lehetőségeivel, valamint a csicseriborsó és földimogyoró növények vizsgálataival is foglalkozik.

Mint arra Bogi is rámutat, a fehérjenövények termesztésének felfuttatása európai és hazai szemszögből is gazdasági, valamint természeti haszonnal járna. Csökkenne az importfüggőség és a világpiaci árak ingadozásából származó bizonytalanság, nem utolsó sorban pedig az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása is. „A folyamatosan növekvő termesztési volumenekből adódóan egyre nagyobb figyelmet kell fordítani a termelésünk korszerűsítésére, innovatív gyakorlati elemek termesztéstechnológiába ültetésére. Célom ugyanis az, hogy az általam létrehozott elméleti és gyakorlati tudás kiterjeszthető és átadható legyen olyan területekre, ahol a fenntartható és regeneratív mezőgazdaság, mint rövid- és hosszútávú cél egyaránt szerepel.”

Mivel Bogi vidéki kistelepülésen nőtt fel és családtagjai is mezőgazdasággal foglalkoztak, gyerekkora óta kötődött a mezőgazdasághoz, ezért nem volt kérdéses, hogy ebben a szakmában van a helye. Ennek ellenére családja féltette őt, hiszen úgy vélték, egy férfit azért még mindig komolyabban vesznek a mezőgazdaságban. Az utóbbi évek tapasztalatai azonban megcáfolták a kételyeiket, hiszen sok más nővel együtt napi szinten bizonyít a szakmában.

Egyik legemlékezetesebb élménye a kutatás kapcsán az, amikor Édesapjával közösen gyűjtött talajmintákat az első, igazi tudományos kutatásához, amit az alapszakos szakdolgozatához végzett. „Időt és energiát nem sajnálva tartott velem és lelkiismeretesen ásott, szedte a mintákat – nem számított a nyári kánikula, vagy a januári fagy. Tudta, hogy ez fontos számomra és sosem hagyott magamra, mindig számíthattam rá” – emlékszik vissza Bogi.

Boginak munkája során számos példaképe van, akire büszkén néz fel, köztük van néhai Nagypapája is. „Mentorként nem kaphattam volna magam mellé jobb embert, mint Prof. Dr. Birkás Márta tanárnőt. A ’talajművelés professzorától’ olyan szakmai iránymutatást kaptam, amely nagy mértékben hozzájárult az eddigi sikereimhez, nélküle talán nem tartanék ott, ahol. Tőle származik az az idézet is, amely mottóként kísér a kutatásaim során: A talajnak nem csak a ’sírását’ kell meghallani, hanem az üzenetét is.“

Mint meséli, vannak napok, amikor attól tart, talán sosem mondhatja azt, hogy elégedett és elérte a célját, hiszen napról-napra magasabbra kerül az a bizonyos léc, amit át kell ugrania. De aztán újra és újra ráeszmél, hogy azt a lécet bizony ő maga rakja olyan magasra, amilyenre csak szeretné. „Nem engedhetem, hogy az határozzon meg, az egyébként is csak egy darab fa” – mondja mosolyogva.

Az a bizonyos léc valóban magasan van, ugyanis azt tervezi, egyszer könyvet fog írni. „Olyat, amit meg lehet fogni, meg lehet szagolni, lehet lapozgatni, és amiben szamárfület lehet hagyni a lapok sarkán. Fantasztikus érzés, amikor megjelenik egy általam írt tudományos cikk vagy szakmai anyag, viszont jó lenne egyszer olyat alkotni, ami igazán maradandó. Büszkén forgatnám, és biztosan nem lenne nyereséges az üzlet, hiszen mindenkinek ajándékoznék egyet – osztoznék rajta, hogy tudják, mennyire szerettem azt, amivel foglalkoztam.”

Egyébként úgy véli, senki sem születik tehetségesnek, de a lehetőség mindenkiben ott van. „A tehetség kibontakoztatásához a legfontosabb kulcs a kitartás. Szorgalmasnak és alázatosnak kell lennünk ahhoz, hogy nagy célokat érjünk el az életben. Valóban, ezt könnyebb leírni, mint megcsinálni, de az sem lehetetlen! Elmondom, hogyan csináld: tűzz ki apró célokat, valósítsd meg azokat, érj el sikereket folyamatosan előre haladva. Közben pedig ne felejts el néha megállni és büszke lenni magadra!”

A Kutatók Éjszakája 2018-ban elindított egy kezdeményezést, a Brain Star rovatot. Az interjúsorozat célja a sokszínű kutatói hivatás bemutatása, a kutatói és fejlesztői munka vonzóvá tétele a fiatalok számára – fiúknak és lányoknak egyaránt.