A krónikus májbetegségekben bekövetkező immunológiai változások és a bél-máj kölcsönhatás betegség előrehaladásában betöltött szerepe a szakterülete Dr. Tornai Dávidnak, aki a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Kar, Belgyógyászati Intézet, Gasztroenterológiai Tanszékének tudományos munkatársa.
Dávid mindig is tudománnyal szeretett volna foglalkozni. „Igazából már 5 éves koromban kijelentettem, hogy tudós akarok lenni. A családomban elég sok az orvos, ami biztosan hatással volt arra, hogy az orvosi kutatások irányába indultam el, de ők sohasem próbálták ezt erőltetni. Viszont, ha kértem, tanácsokkal segítettek és támogattak.” A májjal kapcsolatos terület, azaz a hepatológia kapcsán viszont néha úgy érzi, az választotta őt, és nem fordítva.
„Orvostanhallgatóként már másodév elején csatlakoztam a Debreceni Egyetem tudományos diákköréhez (TDK), mivel már ekkor kerestem a lehetőséget a kutatásra. Édesanyám, aki a Gasztroenterológiai Tanszéken dolgozott, összeismertetett egy kolleganőjével, aki éppen TDK-hallgatót keresett egy hepatológiai projekthez. A többi pedig már történelem” – emlékszik vissza tudományos pályája kezdetére Dávid, aki szerint az első alkalmak a tudományos világba való bekapcsolódáskor is meghatározó nyomot hagynak az emberben. „Emlékszem, mikor először kezdhettem el dolgozni egy laboratóriumban. Hihetetlenül izgatott voltam és rendkívül büszke, hiszen mindig is ezt akartam csinálni. Hasonló érzés volt, mikor az eredmények először igazolták vissza a hipotézisünket, vagy amikor először álltam ki egy konferencián a hallgatóság elé beszámolni arról mit találtunk.”
Mint felidézi, élete során több mentora is volt. „A klinikai kutatás alapjait Prof. Dr. Papp Máriától tanultam meg, a laboratóriumi diagnosztikában használt módszerek fortélyait Prof. Dr. Antal-Szalmás Pétertől sajátítottam el, Prof. Dr. Szabó Gyöngyinek pedig az alap- és transzlációs kutatással kapcsolatos gyakorlati tapasztalataim megszerzését köszönhetem. Rajtuk kívül személyes példaképem a nagyapám, Dr. Vitális Sándor, aki szintén orvos-kutatóként dolgozott és akinél olvasottabb embert nem ismerek” – meséli Dávid, aki úgy gondolja rendkívül fontos felfedezésnek számított a kórokozók létezésének és a betegségekben betöltött szerepüknek a felismerése. „Igaz, ez nem egyetlen felfedezés, hanem több ember munkájának és megfigyeléseinek eredménye volt. Ezek az ismeretek azonban gyökeres változást idéztek elő az egészségről való gondolkodásban, sőt mindez előfeltétele volt a modern orvostudományt megalapozó számos későbbi találmánynak is” – teszi hozzá.
Dávid életében a tudomány mellett azonban a sport és a zene is fontos szerepet tölt be: „Gimnázium és egyetem alatt volt egy zenekarom, amelyben basszusgitároztam. Ez akkor nagyon fel tudott tölteni. Sajnos a zenekar már nincs meg, de még most is gitározok néha, és ha megszáll az ihlet, szövegeket is írok. Emellett sokáig versenyzői szinten karatéztam. Ma már inkább csak edzőteremben igyekszem tenni az egészségemért, de természetesen ezenkívül nagyon szeretek olvasni, filmeket, sorozatokat nézni, illetve a barátaimmal és a családommal lenni.”
Mint mondja, nem egy bizonyos cél elérése után lesz majd elégedett a munkájával. „Szerintem az a fontos, hogy az ember megélje és értékelje azt, ahol éppen tart. Persze szeretnék nyomot hagyni, felfedezni valami igazán jelentőségteljest, de tudom azt, hogy az általában sok-sok év munkájának gyümölcse. A lényeg, hogy folyamatosan haladjon előre az ember. Amíg ez az érzésem megvan, én elégedett vagyok” – mutat rá Dávid.
A Kutatók Éjszakája 2018-ban elindított egy kezdeményezést, a Brain Star rovatot. Az interjúsorozat célja a sokszínű kutatói hivatás bemutatása, a kutatói és fejlesztői munka vonzóvá tétele a fiatalok számára – fiúknak és lányoknak egyaránt.
